2017. november 20-án hozta nyilvánosságra átfogó vizsgálata alapján készített jelentését az alapvető jogok biztosa egy pécsi leszbikus pár örökbefogadásának elutasítása ügyében. (Az ezzel kapcsolatban írt összefoglalót érdemes elolvasni az AJBH honlapján.) Az alábbiakban mi is összefoglaljuk a jelentést és háttérinformációkat közlünk az elmúlt évek örökbefogadással kapcsolatos hazai és nemzetközi fejleményeiről.
A alapvető jogok biztosának jelentése az üggyel kapcsolatban feltárt tények alapján egyebek között az alábbi megállapításokat teszi:
- a jogalkalmazás során a társadalmi, és így a családi változásokkal együtt gyakoriak a nem megszokott, nem feltétlenül átlagos élethelyzetek, amelyeket az az által érintettek érdekeit kellőképpen mérlegelve szükséges rendezni, különös tekintettel a gyermekre is; napjainkban a társadalom tagjai eltérő élethelyzetekben, családi közösségekben élnek, és erre a tényre tekintettel kell lennie a jogalkalmazásnak is;
- a tényleges családi kapcsolatok azonos szintű védelmet érdemelnek a szülő-gyermek kapcsolaton vagy házasságon alapuló családdal;
- a Gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló Kormányrendelet (Gyer.) értelmében az örökbefogadás előtti eljárás lefolytatásának célja annak megállapítása, hogy az örökbefogadó személyisége és körülményei alapján alkalmas-e gyermek örökbefogadására;
- az örökbefogadásra irányuló eljárás középpontjában a gyermek, a gyermek családban való nevelkedésének joga, illetve a gyermek legjobb érdekének védelme áll;
- (a konkrét ügyben) a gyermekvédelmi gyám indokolatlan és jogalap nélküli kérelem-visszavonásával, az első és a másodfokú gyámhatóság pedig azzal, hogy eljárásuk során ennek jogszerűtlenségét nem észlelték, a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggő súlyos visszásságot okozott;
- a gyermekvédelmi gyám és az eljáró gyámhatóságok eljárása hatásában alkalmas volt arra, hogy az érintett gyermeknek a védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggő visszásságot okozzon, továbbá figyelmen kívül hagyták az érintett gyermek érdekeinek fokozott figyelembevételére vonatkozó eljárási alapelvet, továbbá az eljárás során nem érvényesült a gyermek legjobb érdekét figyelembe vevő eljárás követelménye sem;
- a gyámhatósági eljárás és döntés (...) összességében alkalmas volt arra, hogy a panaszos szexuális irányultságán mint védett tulajdonságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközzön.
Az átfogó vizsgálat alapján született jelentés kitér az egyéni örökbefogadók örökbefogadási lehetőségeire is, vagyis az azonos nemű személlyel párkapcsolatban élő személyek örökbefogadási lehetőségeit általánosságban is vizsgálja.
Az ombudsman áttekintette az örökbefogadási eljárásra vonatkozó preferencia-előírásokat és azok értelmezése kapcsán problémákat észlelt. A hatályos örökbefogadási szabályok az előnyben részesítés három kritériumát állítják fel: előnyt élveznek a belföldiek a külföldiekkel szemben, a helyben lakók az ország más részein élőkkel szemben, illetve a házaspárok az egyedülálló személyekkel szemben. Az alapjogi biztos szerint a feltételrendszer szabályozása indokolatlanul párhuzamos, és annak elemeit nem azonos jogszabály rögzíti. A bizonytalan tartalmú szabályozás miatt kialakult helyzet a jogbiztonságot sérti, önkényes hatósági jogalkalmazást alapozhat meg.
Az ombudsman a gyermek jogait és érdekeit szem előtt tartva megvizsgálta, hogy az örökbeadás során indokolt lehet-e mindig előnyben részesíteni az országos listán szereplő házaspárokat a helyben lakó, jogi értelemben vett egyedülállókkal szemben. A most feltárható örökbeadási gyakorlat a házasságban élőkkel szemben szakmailag erőteljesebb preferenciának tartja a helyben történő örökbeadás követelményét. A biztos szerint nem vitatható, hogy a gyermek legjobb érdeke jellemzően azt kívánja meg, hogy az arra alkalmas személy minél korábban fogadja örökbe, illetve azt is, hogy megőrződjön a gyermek kulturális-lokális önazonossága. Mindezek alapján pedig komoly gyermekjogi érvek szólnak amellett, hogy az örökbefogadó szülő kiválasztása során a helyben lakás legyen – a belföldiség mellett – a másodlagos preferencia.
Az alapjogi biztos kezdeményezte, hogy az emberi erőforrások minisztere tekintse át az örökbefogadással kapcsolatos preferencia-szabályok ellentmondásait, és a bizonytalanságok megszüntetése érdekében kezdeményezze a szabályok egyértelművé tételét; emellett feltérte a minisztert, hogy jelentését küldje meg a megyei és fővárosi kormányhivatalok gyermekvédelmi-gyámhatósági terülerért felelős veteői számára, továbbá tegye elérhetővé a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok, a gyermekvédelmi gyámok számára.
Az ügyben szereplő gyámhivatal és kormányhivatal vezetőit felkérte, hogy a gyámhatósági eljárások során a jövőben az érintettek tisztességes eljáráshoz való jogát és a gyermek legjobb érdekének védelmét szem előtt tartva, a jogszabályok keretei közt járjanak el, és ezt az eljárás más részeseitől is követeljék meg. A megyei szakszolgálat igazgatójának az alapvető jogok biztosa javasolta, hogy fontolja meg a megyében dolgozó gyermekvédelmi gyámok gyermekjogi-alapjogi továbbképzését.
A konkrét ügy háttere:
A pécsi Adrienn, aki orvosként dolgozik, öt éve élt párkapcsolatban Szilviával, amikor eldöntötték: örökbefogadás útján vállalnak gyermeket. Mivel a magyar jog az azonos nemű párok számára a közös örökbefogadást nem teszi lehetővé, a hivatalos szülővé válásra Adrienn jelentkezett. Párkapcsolatukat az alkalmassági vizsgálat során mindvégig vállalták. A pszichológusi szakvélemény megállapította, hogy a gyermekvállalásra kifejezetten alkalmasak. Pár hónap múlva ajánlottak is nekik egy kislányt, az akkor 16 hónapos, roma származású Natáliát, akit előttük több házaspár is elutasított. A pár több hónapon keresztül ismerkedett a gyermekkel. 2016 áprilisában három héten keresztül napközben ők gondozták a gyermeket. A kislányban kötődés alakult ki leendő örökbefogadói iránt. Egyik nap azonban behívatták őket a hivatalba és közölték velük: felső utasításra le kell állítaniuk az örökbefogadási folyamatot.
A minden szakmai alapot nélkülöző utasítás a helyi gyermekvédelmi szakszolgálat munkatársait is megdöbbentette; értetlenül álltak előtte, hogy miért kell egy jól alakuló örökbefogadási folyamatot megszakítani. A döntés a kislány életét is felborította: alig evett, lefogyott egy kilót, a beszédben visszafejlődött, folyamatosan sírt, idegenek felé bizalmatlanná vált, ezért korai fejlesztőt és a gyermekpszichológust írtak elő számára. Adrienn a Háttér Társaság segítségével megfellebbezte a gyámhivatal döntését, de panaszával érdemben nem foglalkoztak. Ezt követően fordult a Háttér Társaság támogatásával az alapvető jogok biztosához.
Bővebb információ az örökbefogadásról Magyarországon:
A magyar jogszabályok alapján örökbefogadni egyénileg vagy házaspárként, közösen lehet. A jogszabályok tehát nem tiltják, hogy egy azonos nemű élettársi vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban élő személy örökbefogadjon, ugyanakkor a házaspárok általi örökbefogadást előnyben kell részesíteni.
Évente több száz olyan gyermek válik azonban örökbefogadhatóvá, akik számára nem találnak örökbefogadókat: 2008 és 2015 között átlagosan évi 133 gyermeket adtak örökbe külföldre, arra hivatkozva, hogy itthon nem találtak nekik örökbefogadó szülőket. Ugyanakkor a fenti példa azt mutatja: előfordul, hogy a hatóságok az arra minden szempontból alkalmas hazai örökbefogadókat is elutasítják. Ez ellentétes a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 2. § (1) bek.-ben foglalt követelménnyel, amely szerint a gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhatóság, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálat, más szervezetek és személyek e törvény alkalmazása során a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítva járnak el.
Az azonos nemű párok általi örökbefogadás kérdése:
Az elmúlt évtizedek során több tucatnyi tudományos kutatás vizsgálta, milyen hatással van egy gyermekre, ha azonos nemű pár neveli. Az Amerikai Pszichológiai Társaság több mint 100 empirikus tanulmány alapján készített áttekintése megállapította: egyetlen kutatás sem támasztja alá, hogy az azonos nemű szülők gyermekei bármilyen szempontból hátrányosabb helyzetben lennének, mint a heteroszexuális párok gyermekei. Sok országban az örökbefogadásért felelős állami szervek kifejezetten keresik az azonos nemű örökbefogadó párokat, ők ugyanis a tapasztalatok szerint a heteroszexuális pároknál szívesebben fogadnak örökbe idősebb vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekeket, akiknek örökbeadására más lehetőség nincs.
Az elmúlt évtizedek során a legjelentősebb szakmai szervezetek mind az azonos nemű párok örökbefogadását támogató állásfoglalásokat tettek közzé: az Amerikai Gyermekgyógyászok Szervezete 2002-ben, az Amerikai Pszichiátriai Társaság szintén 2002-ben, az Amerikai Pszichológiai Társaság 1976 óta többször állásfoglalást tett az azonos nemű párok örökbefogadása mellett. Hasonló állásfoglalásokat adott ki az Örökbefogadható Gyermekek Észak-Amerikai Tanácsa, a Brit Örökbefogadással és Nevelőszülőséggel Foglalkozó Szervezetek Egyesülete, a Kanadai Pszichológiai Társaság, illetve a Madridi Pszichológusok Szakmai Kollégiuma. Megállapíthatjuk: a kérdéssel foglalkozó szakmai szervezetek egyöntetűen az azonos nemű párok gyermeknevelése, örökbefogadása mellett állnak. Egy amerikai kormányzati szakpolitikai kiadvány (Gay and Lesbian Adoptive Parents: Resources for Professionals and Parents, National Adoption Information Clearinghouse, 2000) szerint fontos, hogy az azonos nemű szülők tisztában vannak vele, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy valamilyen szempontból hátrányos helyzetű gyermeknek (és a tapasztalatok szerint a gyermek örökbefogadott státusza önmagában is gyakran vezet hátrányos megkülönböztetéshez, sztereotip nézetek hangoztatásához). Az erről való nyílt beszélgetés lehetőséget ad a gyermek önbizalmának és bizalmának növelésére.
Magyarországon is egyre több azonos nemű pár vállal gyermeket: egy több mint kétezer leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) ember részvételével végzett 2010-es magyar kutatás szerint már ma is minden hetedik válaszadó nevel gyermeket, a jövőben ugyanakkor a válaszadók 54%-a tervezi a gyermekvállalást; a női válaszadók körében ez az arány még magasabb: 65%. A gyermeket nevelő azonos nemű párok és gyermekeik, bár számos jogi nehézséggel és társadalmi előítélettel találkoznak a mindennapok során, az eddig összegyűjtött beszámolók tanúsága szerint jól integrálódnak a környezetükbe.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó gyakorlata szerint a szexuális irányultságon alapuló különbségtétel csak különösen nyomós érvekkel igazolható az Egyezmény alatt; a Bíróság ezidáig egyetlen esetben sem találta a kizárólag a kérelmező szexuális irányultságán alapuló hátrányos megkülönböztetést elfogadhatónak. Ebből következően az esetjog az örökbefogadás területén is egységes: szexuális irányultság alapján nem tagadható meg az örökbefogadás leszbikus és meleg emberektől, ha a törvény adta keretek között az örökbefogadásra egyébként alkalmasak. A Bíróság az E. B. kontra Franciaország (43546/02) (2008) ügyben megállapította: sérti a az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. (hátrányos megkülönböztetés tilalma) és 8. (magánélethez és a családhoz fűződő jog) cikkelyét, ha az egyéni örökbefogadás megtagadásának alapja kizárólag a kérelmező szexuális irányultsága.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága CM/Rec(2010)5. sz., Magyarország által is elfogadott, és az Emberi Jogok Európai Bírósága által többször hivatkozott ajánlása a tagállamok felé a szexuális irányultság, illetve nemi identitás alapján történő diszkrimináció leküzdését célzó intézkedésekről szerint: “27. Figyelemmel arra, hogy a gyermek örökbefogadásával kapcsolatos döntések meghozatala során a gyermek legjobb érdekének kell elsődleges megfontolásnak lennie, azon tagállamoknak, amelyek nemzeti joga egyedülálló személyek számára is engedélyezi gyermekek örökbefogadását, biztosítaniuk kell a jogszabályok szexuális irányultság, illetve nemi identitás alapján történő megkülönböztetéstől mentes alkalmazását.” (forrás: http://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/download/c/fd/30000/CM-Rec-2010-5-ajanlas.pdf)
Az ajánlás végrehajtásáról szóló jelentésében a Magyar Kormány Emberi Jogi Munkacsoportja a vonatkozó jogszabályokat az alábbiak szerint értelmezi: “[A]z örökbefogadás előtti eljárás lefolytatásának célja annak megállapítása, hogy az örökbefogadó személyisége és körülményei alapján alkalmas-e gyermek örökbefogadására. A szexuális irányultság és nemi identitás nem kizáró körülmény.” (Forrás: az Emberi Jogi Munkacsoport elnökének XX-E/6/1(2012) sz. levele.)
Ma már 16 európai országban fogadhatnak örökbe azonos nemű párok közösen gyermeket: Andorrában, Ausztriában, Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Finnországban (2017 márciusától), Franciaországban, Hollandiában, Izlandon, Írországban, Luxemburgban, Máltán, Norvégiában, Portugáliában, Spanyolországban és Svédországban. További két országban, Észtországban és Németországban lehetőség van a partner gyermekének örökbefogadására (amikor a vérszerinti vagy örökbefogadó szülő gyermekét bejegyzett élettársa örökbe fogadhatja). Horvátországban pedig a szülő élettársa társ-gyámja lehet a gyermeknek, ami nagy mértékben hasonlít a partner gyermeke / nevelt gyermek örökbefogadására.
Az UNICEF 2014 novemberében állásfoglalást adott ki “A szexuális irányultságon és/vagy nemi identitáson alapuló, gyermekekre és szülőkre irányuló diszkrimináció felszámolása” címmel, amely szintén kitér a hátrányos megkülönböztetés ezen formája elleni fellépés fontosságára.