Tamara 35 éves, párkapcsolatban él, és gyerekvállalásra készül.
Légy szíves, pár mondatban mutasd be magad: ki vagy, mivel foglalkozol, hogyan élsz?
Most egy multinacionális vállalatnál dolgozom, de magyar szakos végzettségem van, inkább bölcsésznek tartom magam. És régóta szeretnék gyereket.
Mióta gondolkodsz ezen?
Mindig szerettem a gyerekeket. Talán legjobban az ovisokat. De tanítottam is, szóval a nagyobbak sem ismeretlenek. Már gimnazista koromban gondoltam a gyerekvállalásra, szóval szerintem előbb szerettem volna gyereket, mint hogy tudatosult bennem, hogy queer vagyok, vagy hogy nem vagyok heteró.
És az, hogy a queer voltod nem zárja ki, hogy gyereked legyen, hogyan tudatosodott benned?
Nekem nem ellentmondás, hogy melegként gyereket akarok. Csak persze meg van nehezítve számomra. A velem egyidős ismerőseimnek is van már gyerekük általában, persze mert heterók, nekik könnyebb. Szóval bennem ez nem ellentmondás. Csak hát másoknak az, és emiatt van nekem megnehezítve… Ha heteró lennék, és ugyanennyi éves, akkor nyilván már két gyerekem is lenne. De mivel nem vagyok az, ott tartok, hogy még egy sincs.
És bele is vágtál már a megvalósításba? Milyen módon?
Az régóta egyértelmű volt számomra, hogy mesterséges megtermékenyítéssel…
Tehát nem gondoltál örökbefogadásra?
Nem, a donoros megoldás kezdett el foglalkoztatni. Elkezdtem klinikákat, orvosokat keresni. A párommal szeretnék gyermeket vállalni, és nem szeretnék egy harmadik embert, akinek a státusza teljesen bizonytalan volna. El tudom képzelni, hogy másoknál ez működik, például mert nagyon jó ismeretségben, barátságban vannak valakivel, és megbeszélik egymás között, de én ezt a magam életében nem tartom elképzelhetőnek.
Milyen lépéseket tettél, milyen információkat próbáltál szerezni, hogy hogyan lehet ezt megcsinálni?
Ismerősöket kérdezgettem a környezetemben, akiknek már van gyerekük, vagy akik már foglalkoztak a gondolattal… És vannak tapasztalataik, hogy melyik klinika a legjobb.
És most hol tartasz ezzel?
Hát, most már elképzelhetőnek tartom az örökbefogadást is. Az elmúlt években megnehezítették a mesterséges megtermékenyítést, nincs elég donorsperma, nehezebb a klinikák helyzete. Sokkal drágább is lett a mesterséges megtermékenyítés. Tényleg nagyon sokba kerül. Ez is egy akadály. Még egy év kell, hogy összejöjjön annyi pénz, amennyi szükséges.
Kapcsolatban élsz, ugye?
Igen.
És a párod hogyan áll a gyerekvállaláshoz?
Ez nehéz kérdés. Azt hiszem, ez inkább az én ügyem. Ő valamivel idősebb nálam, és talán úgy van vele, hogy ha én nem lépek be az életébe, ő nem akart volna gyereket. Szóval támogat, és nem mondja, hogy nem akar gyereket, de ez mégsem az ő vágya volt…
A környezetedet, a szüleidet, a barátaidat mennyire avatod be a terveidbe?
Az anyukámmal elég sokat beszélgettünk erről már egy éve. Azt mondta ő is, hogy igen, eljött az a kor, amikor el kell döntenem, hogy akarok-e gyereket vagy nem. Egészen konkrétan beszélgettünk erről, hogy milyen lehetőségek vannak, milyen klinikák vannak, mit finanszíroz a társadalombiztosítás, hány próbálkozást… Közösen néztük a klinikákat. Szerintem örülne egy unokának. Az apukám is támogató.
És nyíltan vállalod majd, hogy egy nővel nevelsz gyereket?
Persze. Másképp nem is tartanám jónak. Nem tudom elképzelni, hogy kitaláljak valamit – ez nagyon távol áll tőlem. Azt gondolom, ha gyereket vállalok, úgy vállalom, hogy nem fogok vele hazugságban élni, titkolózni. Ez nagyon fontos a gyereknek is, hogy ne azt érezze, hogy hú, anyu valamit titkol, itt valami nincs rendben. Mert ez nem harmonikus.
Beszéltél már olyan azonos nemű szülőkkel, akiknek van gyerekük?
Igen, vannak gyereket nevelő barátaim.
És beszéltetek arról, hogy a környezetük, az intézmények hogyan fogadják a családjukat?
Jó tapasztalataik vannak.
Ez szerinted min múlik? Azon, hogy a szülők nyíltan állnak hozzá a dologhoz, vagy azon, hogy a társadalom, az intézmények nem annyira ellenségesek, mint amennyire talán gondoljuk?
A páron nagyon sok múlik.
Ha valamilyen intézményben homofóbiát tapasztaltok, mit fogtok csinálni?
Azt gondolom, hogy ezt általában meg lehet előzni. Meg lehet előre beszélni a tanárral. Persze lehet, hogy nem lehet előre látni. Az automatikus nyilván az lenne bennem, hogy ha ilyen érné a gyerekemet, meg engem is, akkor azonnal elhozom. De ezt át kell gondolni, nem első felindultságból dönteni. Ha nem lehet változtatni rajta, akkor el kell jönni, persze. Szerintem általában minden szülő számára kérdés, hogy hogyan reagál, ha bántják a gyerekét.
Az örökbefogadás lehetőségén is gondolkodtál?
Igen. Ha nem jön össze a terhesség, akkor is szeretnék gyereket.
És azt is végiggondoltad, hogy milyen gyereket fogadnál örökbe?
Igen. Egy kislányt, aki legfeljebb 5-6 éves.