Gyermeket vállalóknak

Interjúk

Anna és Réka története

Címkék: 
interjúk

Anna és Réka együtt vállalták és nevelik a kisiskolás Samut és az óvodás Ambrust.

Az előző beszélgetés idején Samu 3 éves volt. Azóta eltelt jó pár év, ő már iskolába jár. Milyenek voltak az óvodai évek?

Először a körzetes óvodába járt, de onnan középsőben kivettük. Rögtön az első vagy a második héten egyszer ment érte Réka ebéd után, és iszonyatos állapotban volt, mintha nem lett volna magánál… Kiderült, már addigra többször is hányt, mert volt egy balesete az udvaron. Azonnal a kórházba kellett mennünk, agyrázkódása volt. És nem hívtak fel minket, holott ez reggel történt! A kórházban leszúrtak minket, hogy miért nem hoztuk azonnal, mert látszik, hogy több óra eltelt már. Az óvodában meg azt mondták, hogy arra gondoltak, hogy szimulál. Miután négyszer hányt… Három napig a kórházban voltunk megfigyelésen. Hát ebbe az óvodába nem vittük vissza többet. Valaki ajánlott egy jobb óvodát, de ott meg nem volt hely, csak a következő évtől. Addig egy magánóvodába járt heti néhány napot, hogy gyerekek között legyen. Aztán a másik óvoda már jó volt. Most Ambrus is oda jár.

András története

Címkék: 
interjúk
társszülők
társapa

András (34) egy leszbikus párral, társszülőként vállalt gyermeket.

Az első kérdésem az, hogy röviden mesélj magadról: ki vagy, milyen családi körülmények között élsz?

34 éves vagyok, egy nemzetközi nonprofit szervezetnél dolgozom. És van egy másfél éves fiam, Dávid. Az anyukája párkapcsolatban él egy másik nővel, hárman neveljük a gyereket közösen.

Tamara története

Címkék: 
interjúk

Tamara 35 éves, párkapcsolatban él, és gyerekvállalásra készül.

Légy szíves, pár mondatban mutasd be magad: ki vagy, mivel foglalkozol, hogyan élsz?

Most egy multinacionális vállalatnál dolgozom, de magyar szakos végzettségem van, inkább bölcsésznek tartom magam. És régóta szeretnék gyereket.

Mióta gondolkodsz ezen?

Mindig szerettem a gyerekeket. Talán legjobban az ovisokat. De tanítottam is, szóval a nagyobbak sem ismeretlenek. Már gimnazista koromban gondoltam a gyerekvállalásra, szóval szerintem előbb szerettem volna gyereket, mint hogy tudatosult bennem, hogy queer vagyok, vagy hogy nem vagyok heteró.

József története

Címkék: 
interjúk
társapa

József, aki párjával él, egy nőpárral, társszülőként vállalt gyermeket.

Oda kellene visszautazni az időben, amikor jött a gondolat, hogy szeretnél szülővé válni. Azt tudom rólad, hogy van egy egyéves kislányod.

Azt régóta tudtam, hogy valamikor majd szeretnék gyereket. Hét-nyolc éve kezdtem ezzel komolyabban foglalkozni. El is kezdtem akkoriban körülnézni internetes fórumokon, találkoztam is egy leszbikus párral. Otthon Michalnak még nem mondtam el, azt gondoltam, majd akkor, ha úgy látom, hogy menni fog.

Tehát párkapcsolatban éltél…

Igen, 11 éve élünk együtt. Michal lengyel, de beszél magyarul. Igazából csak én mondtam, hogy gyereket szeretnék, ő tíz évvel fiatalabb is nálam. Szóval beszéltem egy párral, de nagyon zavart, ahogy ismeretlenül elkezdtek méregetni, hogy én jó vagyok vagy nem, így ezt elejtettem, többet nem találkoztunk.

Zsuzsa története

Címkék: 
interjúk

Zsuzsa és Vera együtt nevelik tízéves kislányukat, Pannit. Panni mesterséges megtermékenyítéssel fogant, az apát ismerik, rendszeres kapcsolatot tart a családdal.

A kislányotok most 10 éves. Milyenek voltak az óvodai és iskolai tapasztalataitok?

Alapvetően nem voltak rossz tapasztalataink. Az volt a stratégiánk, hogy nem titkoltuk, de explicit módon nem is közöltük se az óvónőkkel, se a vezetőkkel, se senkivel, hogy mi egy ilyen család vagyunk, és hogy milyen kéréseink vagy elvárásaink vannak, hanem egyszerűen csak megjelentünk. Ebből többnyire nem volt gond, de ettől az óvodában végig érvényes volt az a teljes heteronormativitás, ami az egész magyar rendszert jellemzi. Soha nem voltak arra tekintettel, hogy lehet, hogy valakinek nem egy anyukája és egy apukája van. Nyilván sok másik családban is van olyan, hogy elváltak stb., arra se voltak tekintettel. Semmilyen módon nem vették figyelembe, hogy lehet valakinek más a családja. Így ennek minden terhe rákerül arra a gyerekre, aki észreveszi, hogy nála ez valahogy nem stimmel. Egy rossz élményünk volt a végén. Ez aztán arra vett rá minket, hogy ezentúl előre megbeszéljük a pedagógusokkal. Mi ugyan azt gondoltuk, hogy az a jó, ha természetesként kezeljük, és nem állunk elő vele mint egy problémával, de abban a pillanatban, amikor volt ennek egy kellemetlen, bántó hatása, és nem tudtuk azt mondani, hogy nekik ezt tudniuk kellett volna, mert mi nem mondtuk meg, onnantól kezdve inkább előre megbeszéljük.

További interjúk...