Vera és párja együtt vállalta és neveli a hároméves Danit.
Amikor az előző interjúkötet készült, még csak terveztétek a gyereket, azóta meg is született. Abban úgy olvastuk, hogy te voltál az, aki vállaltad, hogy majd megszülöd. Így történt?
Igen.
És végül milyen módszerrel fogant meg a gyermek?
Szerintem az még benne van az előző kötetben, hogy mi a mesterséges megtermékenyítés spermadonorral módszert választottuk. Leginkább azért, mert nem akartunk egy háromszülős felállást, és ez tűnt így a legegyszerűbbnek, meg viszonylag könnyen kivitelezhetőnek. Így született meg Dani.
A párod ott volna a szülésnél?
Persze, ő vágta el a köldökzsinórt.
Hogyan döntöttetek a kisfiatok nevéről?
Hát ez egyszerű volt. Én mondtam, hogy szeretném a Danit, ő meg azt mondta, hogy ő is arra gondolt. Akkor még fiktív apát kellett bejegyeztetnünk. Elmondtam a gyámhivatali ügyintézőnek, hogy ez van, szeretném, ha a párom adataival lenne a fiktív apa, leszámítva a keresztnevet. És az ő vezetéknevére került a gyerek, ezt kértük.
A családjaitok hogyan fogadták a kapcsolatotokat és a gyerekvállalást? Az előző interjúból az derült ki, hogy a párod családja nem igazán elfogadó.
Igen, az én szüleim nagyon várták az unokát, és ők mindig is támogatóak meg elfogadóak voltak, úgyhogy náluk semmi gond nem volt. Abszolúte részt vesznek a gyerek életében, sokat van náluk. Ami a párom szüleit, illeti… Az apja meghalt még mielőtt Dani megszületett volna. Ő volt az elfogadóbb, de közben az anyjával is megenyhült a kapcsolat, nyilván nem kis részben a gyerek születésének köszönhetően.
El tudta fogadni saját unokájának?
Hát ezt így nem mondanám, hogy a saját unokájának. De azért szereti, fontos neki, szokott rá vigyázni.
Annak idején beszéltél az óvodáról is, hogy olyat fogtok keresni, ahol várható, hogy elfogadják, hogy Daninak két anyja van. Sikerült ilyet találni?
Igazából beírattuk az állami óvodába, tehát nem problémáztunk ezen nagyon sokat. De ott is elmondtam első nap, hogy ez van, ők meg azt mondták: „jó, rendben ”. Feltettek egy-két kérdést, jóindulatúan kíváncsi kérdéseket.
A bölcsődében volt esetleg másik azonos nemű pár? Bár nagyon kicsi erre az esély…
Á, nem. Én csak úgy találkozom más azonos nemű párokkal, ha direkt összejárunk szivárványcsaládos összejövetelekre.
Tartjátok a kapcsolatot másokkal?
Nem napi, nem is heti rendszerességgel, de igen. Van egy zárt Facebook-csoport, ott szokott lenni rendszeresen találkozó: menjük el, csináljunk valami gyerekes programot. Ezeknek körülbelül a harminc százalékára jutottam el, mert persze mindig beteg a gyerek olyankor, ahogy azt kell. De majd kinövi.
És hogy érzed, tudjátok egymást támogatni, amikor így összejöttök, szivárványcsaládosok?
Hát én senkivel nem vagyok napi kapcsolatban, de fontosnak tartom, hogy menjünk, és jó érzés hasonló helyzetű emberekkel beszélgetni. Azt is fontosnak tartom, hogy Dani lássa, hogy nem egyedül van ebben a helyzetben, és ez így természetes. Mert egyébként a mindennapjaink során nem találkozik gyerekes melegekkel.
Neki nyilván ez a természetes, hogy két anyja van…
Bizonyos szempontból természetes, de más szempontból nyilván felmerül, hogy hogy van ez, hogy másnak van apja meg anyja, neki meg két anyja, de egyelőre ezt ilyen szinten kezeljük, hogy igen, van ilyen is meg olyan is, ez van.
És az óvoda? Ott már nyilván többet beszélgetnek a gyerekek egymással.
Szerintem a gyerekekkel nincs gond…
Tartasz valakitől vagy valamitől?
Ja, nem, nem tartok, csak úgy értem, hogy a gyerekek önmagukban tök elfogadóak; ha beleültetnek a fejükbe valami hülyeséget, akkor kezdenek el hülyeségeket beszélni. Egyelőre nekünk tényleg csak jó tapasztalatunk volt.
A védőnők már simán nyugdíj körüli nők, és mi egy viszonylag konzervatívabb kerületben lakunk, de még így is az volt, hogy „ó, hát ez milyen izgalmas és érdekes”, ilyenjük még nem volt, mármint ilyen párjuk, de oké, semmi gond. Az a lényeg, hogy a gyereknek jó legyen. A gyerekorvos is… Aztán az oviban kvázi előbújtam azzal, hogy volt egy ilyen lista, hogy be kellett írni a szülők nevét, telefonszámát stb., és beírtam Vandát, aztán jó napot, ha valakit érdekel, akkor ott van. Nem izgatom ilyesmin magam, tényleg. Nem érdemes.
Beszéltetek jogásszal, kértetek valamilyen jogi segítséget a gyerek védelme miatt?
Lindánál van egy papír, hogy ha Dani kórházba kerülne, akkor ő is hozhat róla döntést, és írtunk végrendeletet, a saját végrendeletemben megneveztem őt gyámként, ezeket megléptük.
Ezek az információk hogyan jutottak el hozzátok?
Én követetem ezeket, hogy mit kell, hogy kell, elolvasom a Háttér kiadványait.
A gyereknevelésben vannak közös elveitek? Megbeszélitek a dolgokat?
Igen. Valószínűleg nem különbözünk más családoktól. A fő dolgokban egyetértünk, de van, amiben nem, akkor meg vannak konfliktusok. De azért próbálunk közös nevezőre jutni.
Azt mondtad, neked rugalmasabb az időbeosztásod. A munkahelyeden mit tudnak rólad, rólatok?
A munkahelyemen mindent tudtak, és jó fejek voltak, csak amikor visszamentem, akkor éppen megszűnt a pozícióm.
De ennek nem volt köze a gyerekvállaláshoz?
Nem, semmi köze nem volt hozzá. Elmentem egyéni vállalkozónak. Szóval most nincs ki előtt fölvállalni. De a párom most ott dolgozik, ahol én dolgoztam, tehát mindent tudnak.
Ha lehetne változtatni valamit a magyarországi helyzeten, akár jogi szempontból, akár bárhogyan máshogy, te mit változtatnál? Hogy lehetne ez kényelmesebb, optimálisabb, van-e egyáltalán valami, ami segíthetne?
Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a másik szülő is jogilag szülő legyen, legyen partner általi örökbefogadás, vagy közös örökbefogadás, mert azért ez elég nagy jogi bizonytalanság, ami biztosan kihat mindenkire.
Van valami, amit még szívesen elmondanál?
Talán csak annyi, hogy én is tartottam attól, hogy milyen reakciók lesznek majd, de egyelőre az a benyomásom, hogy amikor az emberek személyesen találkoznak ezzel, akkor nem szoktak ebből probléma lenni. Látják, hogy ott egy kedves, jó fej gyerek, mit kell ebből gondot csinálni? Kicsit tartottam ettől, de semmi gondunk nem volt. Egyszer, még óvodanézegetéskor volt egy olyan ovi, ahol egy kicsit fura beszélgetésem volt a vezetővel, de ott is az volt, hogy mondtam, hogy ez van, és ezt várom el, hogy normálisan, a helyén kezeljék. És akkor azt mondta, hogy arról nem tud kezeskedni, hogy mit gondolnak az óvónénik, de az a jogi elvárás feléjük, hogy ne diszkrimináljanak. Én pedig azt mondtam, hogy „jó, ez szép dolog, hogy ez a jogi elvárás, de nem mindegy, hogy mit gondolnak, mert nyilván máshogy fogják kezelni, ha azt gondolják, hogy bűn, mint ha azt gondolják, hogy oké”. Erről egy kicsit beszélgettünk. Aztán nem őket választottuk.
Ebből az derül ki, hogy te eleve leszögezted, és vállaltad a helyzetet, és nem leszel nyuszi…
Hát nem. És ne a helyszínen derüljön ki! A bölcsi ebből a szempontból kivételes volt, az nagyon kellett, mert vissza akartam menni dolgozni. De ott is az első nap elmondtam, csak miután felvettek. Az ovikeresésnél meg annyi volt, hogy mielőtt beadtam volna a jelentkezést, azelőtt elmondtam, ahova elmentem megnézni, hogy ez legyen tiszta, és lássam, hogyan reagálnak. Én nem fogom ezt titkolni. Azt gondolom, attól lesz rossz a gyereknek, ha titkolom, mert akkor azt érzi, hogy ez egy szégyellnivaló dolog, márpedig nem az. Ennyi. Én amúgy is ilyen aktivista típus vagyok, kiállok a dolgokért, és megmondom, amikor gondolok valamit. De ebben a helyzetben, azt gondolom, így érdemes csinálni.